Amikor egy kék műanyag zsák az utolsó „biztonsági gát"

Épp az imént történt…

Amikor egy kék műanyag zsák lesz az utolsó „biztonsági gát”

Jó reggelt az üzemből.

Van egy benzinszivattyúnk és a hozzá tartozó csővezetékrendszer. A csövön jól láthatóan ez a felirat szerepel: „Benzin”.

A rendszer szivárog.

A szivárgás ismert, látható és nagyon is valós.

Az ideiglenes megoldás? A szivárgó szakaszt egy kék hulladékzsákba csomagolják, majd leragasztják, hogy felfogja a kifolyó benzint.

Aztán nagyjából négy méterrel arrébb elkezdenek hegeszteni.

De látszólag minden rendben van. A dolgozóknál személyi gázérzékelő van. Van tűzveszélyes munkára szóló engedély. És aki az engedélyt kiadta?

Körülbelül két kilométerrel arrébb ül egy irodában.

Ez az üzemeltetői Ex-szemlélet egyik tipikus története.

Egy gázérzékelő nem teszi biztonságossá a tűzveszélyes munkát

A veszélyes térségben végzett munka egyik legveszélyesebb félreértése, amikor egyetlen védelmi intézkedés meglétét a teljes helyzet biztonságának bizonyítékaként kezeljük.

„Vannak gázérzékelőink.”

Rendben. De mit bizonyít ez valójában?

A személyi gázérzékelő fontos észlelési gát. Figyelmeztetheti a viselőjét, amikor az érzékelő környezetében a koncentráció eléri a meghatározott riasztási szintet.

De nem állítja meg a benzinszivárgást. Nem választja le a folyamatot. Nem akadályozza meg a párolgást. Nem szabályozza, hová jut a gőz. És természetesen nem szünteti meg a hegesztés gyújtóforrás-jellegét.

A gázérzékelés tehát a kontrollstratégia része.

Nem helyettesíti a kibocsátás kontrollját.

A négy méter távolság, nem kockázatértékelés

Ezt a helyzetet látva kézenfekvő kérdés lehet:

„Elég nagy a négy méteres távolság a hegesztéshez?”

Rossz kérdés.

A helyes kérdés inkább ez:

Milyen alapon igazoltuk, hogy éghető atmoszféra nem érheti el a tűzveszélyes munka helyét, és hogy ez a feltétel a munkavégzés teljes időtartama alatt kontrollált marad?

A benzingőz nem érti a veszélyes térség besorolási rajzán meghúzott határt. Nem érdekli, hol jelöli a hegesztési engedély a munkaterület kezdetét.

Aktív kibocsátás esetén a gőz viselkedése a kibocsátás jellemzőitől, a párolgástól, a szellőzéstől, a széliránytól, a berendezés geometriájától, a mélypontoktól, az akadályoktól és számos más, helyspecifikus körülménytől függ.

Ezért a „hegesztés négy méterre van” önmagában nem biztonsági érv.

A távolságot nem feltételezni kell, hanem a helyszíni körülmények alapján igazolni.

És ott van a kék műanyag zsák

Talán ez a fénykép legerősebb részlete.

A zsák valószínűleg azért került oda, mert valakinek azonnali, gyakorlati megoldásra volt szüksége:

„Szivárog. Fogjuk fel valahogy.”

Ez valóban csökkentheti annak kockázatát, hogy a folyadék a környező berendezésekre vagy a talajra jusson.

De a szivárgó folyadék felfogása és egy éghetőanyag-kibocsátás kontrollja két teljesen különböző dolog.

Egy műanyag zsák nem technológiai leválasztás. Nem műszakilag kialakított zártság. Nem igazolt javítás. És végképp nem jelenti azt, hogy a kibocsátás forrása megszűnt.

Valójában egy szivárgásnak éppen az ellenkező gondolatot kellene elindítania:

Megváltozott az üzemviteli állapotunk.

A veszélyes térség besorolási rajza helyesen írhatja le a létesítményt azokkal a feltételezésekkel, amelyek mellett a besorolást elkészítették.

Egy rendellenes, aktív benzinszivárgás azonban más állapot.

A rajz azt mutatja meg, mire terveztünk. A szivárgás azt, mi történik most.

A tűzveszélyes munkára szóló engedély nem egy papírdarab

Ez vezet el talán a legfontosabb vezetői kérdéshez.

Ha a tűzveszélyes munkára szóló engedélyt kiadó személy két kilométerrel arrébb ül, akkor pontosan mit engedélyezett?

Látta a szivárgást?

Látta az ideiglenes műanyag felfogást?

Ismeri az üzem tényleges állapotát?

Fizikailag igazolták a leválasztást?

Tudja, hol végezték a gázméréseket?

Tudja, mikor végezték őket?

Ismeri a folyamatos vagy ismételt mérés gyakoriságát?

Figyelembe vették a benzingőz lehetséges terjedését a kibocsátás helyétől a tűzveszélyes munka helyszínéig?

És talán a legfontosabb kérdés:

Van egyértelműen meghatározott munkaleállítási kritérium arra az esetre, ha a körülmények megváltoznak?

A munkaengedélyezési rendszer a veszélyes munkavégzés kontrollálására szolgál.

Az aláírás önmagában csak egy folyamat bizonyítéka.

A helyszín tényleges állapotának ismeretét nem helyettesíti.

Nézzük gátkezelésként

Tegyük a helyzetet egyszerű BowTie-logikába.

Veszély: benzin.

Fenyegetés: a zártság elvesztése.

Csúcsesemény: benzin vagy benzingőz kibocsátása, amely éghető atmoszféra kialakulásához vezethet.

A megelőző oldalon rendszerint olyan védelmi rétegeket várnánk, mint a gépészeti integritás, a zártság, a leválasztás, a megfelelő javítás, a munkaterület kontrollja, a megfelelő gázmérési stratégia és a hatékony munkaengedélyezési rendszer.

Aztán néhány méterrel arrébb szándékosan bevezetünk egy rendkívül hatékony gyújtóforrást: a tűzveszélyes munkát.

(Mellékes megjegyzés: a műanyag zsák pedig akár elektrosztatikus kockázatot is felvethet.)

Ezen a ponton válik igazán érdekessé a kérdés:

Hány védelmi gát gyengült már meg ahhoz, hogy egy aktív benzinszivárgás és a tőle négy méterre végzett hegesztés ugyanabban az üzemeltetői döntésben megférjen egymás mellett?

Itt válik a helyzet vezetési problémává.

Az üzemeltetési vezető kérdése

Az üzemeltetési vezető számára a döntő kérdésnek ennek kell lennie:

„Tudom igazolni, hogy az üzem és a munkavégzés kontrollált, biztonságos állapotban van?”

Ha kontrollálatlan vagy nem megfelelően kontrollált éghetőanyag-kibocsátás áll fenn, és szándékosan nagy energiájú gyújtóforrást akarunk a közelébe vinni, akkor a sorrend számít.

Nem:

szivárgás → műanyag zsák → gázérzékelő → engedély → hegesztés

hanem:

szivárgás → kibocsátás kontrollja → az üzemállapot helyreállítása → igazolt biztonságos feltételek → engedély → tűzveszélyes munka.

Ez a különbség ragadja meg mindazt, amiről az üzemeltetői Ex-szemlélet szól.

A robbanásvédelem nem akkor bizonyítja magát, amikor minden normálisan működik.

Akkor derül ki, hogy a rendszer valóban működik-e, amikor valami már nem normális.

A kávészünet véget ért.

Vissza a munkához… ☕️