Robbanásvédelmi kockázatértékelés

A kockázatértékelés azt válaszolja meg, hogy hol, mekkora és mennyire elfogadható a robbanás kockázata. Két oldalt vizsgál együtt: a robbanóképes atmoszféra kialakulásának valószínűségét (ezt a zónabesorolás írja le), és a gyújtóforrások jelenlétének valószínűségét. A kettő találkozásából adódik a tényleges kockázat.

1. Veszélyes anyagok azonosítása - milyen gyúlékony gáz, gőz, köd vagy por van jelen, és mik a jellemzőik.
2. Robbanóképes atmoszféra valószínűsége - hol és milyen gyakran alakulhat ki (zónabesorolás).
3. Gyújtóforrás-elemzés - milyen gyújtóforrások fordulhatnak elő az egyes zónákban.
4. A kockázat értékelése - a valószínűség és a lehetséges következmény összevetése.
5. Intézkedések meghatározása - megelőzés, majd ahol szükséges, konstruktív védelem.
6. Maradékkockázat és dokumentálás - a fennmaradó kockázat rögzítése és elfogadhatóságának igazolása.

A gyújtóforrás-elemzés az MSZ EN 1127-1 szerinti tizenhárom gyújtóforrás-típust veszi sorra, és vizsgálja, melyik fordulhat elő — normál üzemben, várható üzemzavarnál vagy ritka üzemzavarnál:

1. Forró felületek
2. Lángok és forró gázok
3. Mechanikusan keltett szikrák
4. Villamos berendezések
5. Kóboráramok, katódos korrózióvédelem
6. Statikus elektromosság
7. Villámcsapás
8. Rádiófrekvenciás elektromágneses hullámok
9. Optikai (fény) tartományú elektromágneses sugárzás
10. Ionizáló sugárzás
11. Ultrahang
12. Adiabatikus kompresszió és lökéshullámok
13. Exoterm reakciók (beleértve a porok öngyulladását)

A cél, hogy minden zónában csak olyan gyújtóforrás maradhasson, amely a zóna szintjéhez képest kellően valószínűtlen.

Az értékelés eredménye a robbanásvédelmi dokumentáció része. Zónánként és gyújtóforrásonként rögzíteni kell, milyen intézkedés zárja ki vagy csökkenti a kockázatot, és ki felel az ellenőrzéséért. Ez teszi az értékelést auditálhatóvá.